Ma kipróbáltuk az új metrót. Ma volt a hivatalos megnyitóünnepsége az m2 vonalnak, a városban a hétvégén minden erről szólt. Az ingyenes utazás rengeteg embert csábított a metróba, pontosabban az ingyenes utazás lehetősége hatalmas tömeget okozott a metróban. Kb. 20 percet kellett várni a belvárosi állomásokon, hogy bejusson a metróba az ember. A lényeg: sokan voltak, de azért ki lehetett várni.
A lausanne-i metró kicsit fura szerzet: néha a föld alatt megy néha a föld felett. Az egyes vonal még utat is keresztez a felszínen, az közelebb van a villamosok családjához. Az m2 mégis inkább metrószerű, de nem kell sokat lemenni a föld alá ahhoz, hogy a peronra érjünk. A belső tér kialakítása igényes, alapvetően nem különbözik az otthoni felújított metróvonaltól. Az utasokat irányító táblák és jelzések viszont sokkal jobbak és nagyobbak. A peron a sínek felé zárt, biztonsági fal van kialakítva. Amikor a szerelvény az állomásra érkezik és megáll, akkor nyílik ki a peron ajtaja is. Tehát az ajtó nyitva, bepréseljük magunkat a szerelvénybe. Ekkor azért felmerült bennünk a kérdés: miért is jöttünk el nyomorogni az új metróvonalra? Mert ingyen van és mert jó. És tényleg az.
Az m2 teljesen automata. Se vezető, se vezetőfülke ezért elölről és hátulról szép kilátás nyílik a sínekre és az alagútra. A metró egyébként gumikerékkel is rendelkezik. A gumikerekes metró nekem nagyon nagy élmény volt már Párizsban, így most annyira nem lettem izgatott. Egyébként azért vannak ezek a kerekek, mert a metróvonal több mint 200 méteres szintkülönbséget hidal át és a meredek sínpályán nem tudna felmenni a szerelvény sima fém kerekekkel.
Egy ilyen bejegyzésből persze nem lehet kihagyni az otthoni (még nem létező) négyes metróval kapcsolatos párhzamokat. Csak egyetlen gondolat: itt sikerült megépíteni.
A lausanne-i metró kicsit fura szerzet: néha a föld alatt megy néha a föld felett. Az egyes vonal még utat is keresztez a felszínen, az közelebb van a villamosok családjához. Az m2 mégis inkább metrószerű, de nem kell sokat lemenni a föld alá ahhoz, hogy a peronra érjünk. A belső tér kialakítása igényes, alapvetően nem különbözik az otthoni felújított metróvonaltól. Az utasokat irányító táblák és jelzések viszont sokkal jobbak és nagyobbak. A peron a sínek felé zárt, biztonsági fal van kialakítva. Amikor a szerelvény az állomásra érkezik és megáll, akkor nyílik ki a peron ajtaja is. Tehát az ajtó nyitva, bepréseljük magunkat a szerelvénybe. Ekkor azért felmerült bennünk a kérdés: miért is jöttünk el nyomorogni az új metróvonalra? Mert ingyen van és mert jó. És tényleg az.
Az m2 teljesen automata. Se vezető, se vezetőfülke ezért elölről és hátulról szép kilátás nyílik a sínekre és az alagútra. A metró egyébként gumikerékkel is rendelkezik. A gumikerekes metró nekem nagyon nagy élmény volt már Párizsban, így most annyira nem lettem izgatott. Egyébként azért vannak ezek a kerekek, mert a metróvonal több mint 200 méteres szintkülönbséget hidal át és a meredek sínpályán nem tudna felmenni a szerelvény sima fém kerekekkel.
Egy ilyen bejegyzésből persze nem lehet kihagyni az otthoni (még nem létező) négyes metróval kapcsolatos párhzamokat. Csak egyetlen gondolat: itt sikerült megépíteni.
2 megjegyzés:
Hé, ott lehet, hogy alapvetően volt egy rakás pénz is. Kiváncsi lennék a két metróvonal tervezett és utólagos költségvetésére.
nmc sodálkoznék, ha a mienk is hasonlóan drága lenne, persze légkondi nélkül, meg elektromos albakkal :)
Megjegyzés küldése