Sár

Néhány (talán kompromittáló) kép, egy decemberi montizásról. Még a nagy havazások előtt mentünk tekerni Neuchatel környékére. A magasabb részeken hó, az alacsonyabb területeken sár tette élvezetessé a túrát. Természetesen a cáparuha minden körülmények között teljes védelmet biztosított:

Később a hóval nem volt gond, a sarat viszont nekem kellett levakarni a bringáról:

Hűtött uborkalé

Egy jó hűtött uborkalé à la Pàrkàny utca több hét kitartó munkájának eredménye. Geri mester által ránk hagyományozott recept szerint, tipikusan apró csemegeuborkából készül.

A csemegeuborkát megvásároljuk a boltban és hűtőbe tesszük. Az elkövetkező néhány napban az uborkákat kettesével, hármasával hüvelyk- és mutatóujjunkkal kihalásszuk. Amikor az utolsó uborka is elfogyott, a hátramaradt kapros, ecetes levet tartalmazó üveget a hűtő hátsó, kevéssé látható pontjára helyezzük és itt érleljük több hétig. Fontos, hogy az uborkalének tökéletes nyugalomban és elszigeteltségben kell érlelődni, ha véletlenül kezünk ügyébe kerülne a hűtőben való kotorászás során, ne vegyünk róla tudomást.

Néhány hét elteltével, amikor az uborkalé állaga és hőmérséklete is tökéletes, kivesszük a hűtőből, nézegetjük, lötyköljük az elkészült durva diszperz rendszert. Majd ízesítés nélkül, hidegen a wc-be öntjük.

Ma elkészült 2 üveggel.

1:34.43

Szépen kimaradt pár hét. Ha még nem vesztettelek el teljesen Kedves Olvasó, akkor engedd meg, hogy megemlékezzek az idei Lausanne félmaratonról. Persze megint sport, megint önfényezés, de legalább nem kerékpár.

Idén 3 perccel jobban sikerült mint tavaly. A felkészülés nem sikerült túl jóra (mondhatni nem volt felkészülés), de a nyári jó forma kitartott mostanáig. A 1:30h-as tempómenővel rajtoltam, aki szerintem egy kicsit gyorsabb tempót ment az elején, mint amit kellett volna. Meg kell hagyni, hogy a 42 perces 10 kilométer eléggé megviselt és a verseny második felében már csak a túlélés volt a cél. Leszakadtam az 1:30-as csoporttól, próbáltam enni, inni de egyik se segített nagyon. Volt olyan kilométer, ahol az 5 perces ezreken kívülre csúsztam, tényleg elég szarul voltam.

A vége felé, amikor a városhatár közelébe, ismerős terepre értem kicsit összeszedtem magam, aztán sikerült elérnem a célig. Az idő ugyan kicsit jobb lett, mint a tavalyi, de érzésre az idei nagy szenvedés volt.

Ahogy az a képeken megfigyelhető, a versenyen speciális kamionios bajuszt viselek. Bár az arcszőrzetnek és a futásnak semmi köze egymáshoz jó ürügynek tűnt ennek a stílusnak a kipróbálása. Meg kell mondanom, hogy várakozásaimat alulmúlta és pár nap után se sikerült megkedvelnem arcom új éktelen díszét. Egy próbát azért megért.

P.S.: a tavalyihoz hasonló videó a befutóról itt található.

Verbier, Contador és az állatok

Vasárnap a La Romandie Classic nevű bicajversennyel zártuk az idei kerékpáros szezont. A hegyi befutó Verbier-ben volt, ugyanott ahol a 2009-es Tour de France tizenötödik szakasza érkezett. Tavaly, a szakasz és aztán a Tourt is megnyerő, Alberto Contadornak mintegy 20 perc kellett az emelkedő megmászásához, nekem röpke 36... - mesélem nagy lelkesedéssel a hétvége tapasztalatait ma ebéd közben a kollégáknak. Miután szerény időmet szerénytelenül Albertójéhoz hasonlítom, a finom omlós lóhús-szelet mellett a bicilizésről folyik tovább a társalgás.

Állítólag valakik (alighanem brit tudósok) kiszámolták, hogy Alberto ezen az emelkedőn pontosan elképzelhetetlenül nagy teljesítményt adott le. Ez - állítólag - körülbelül 70 milliószor több, mint egy emberi lény teljesítőképessége, ezért a rossz nyelvek nem Albertónak, hanem valami bonyolult térszerkezetű, csúnya nevű, mindenféle gyökökkel rendelkező óriásmolekulának tulajdonítják a győzelmet. Kétségtelen hogy erre az emelkedőre 30-cal felmenni emberfeletti, de talán nem lehetetlen. Eztán az egyik kolléga azon tűnődik el, hogy a futni képes állatok közül elég sok tudnak 30-cal futni, némelyik akár felfelé is... Az ebédidő pedig lassan lejár.

Gruyère

A most már szokásosnak nevezhető vasárnapi koránkelést ezen a héten a Gruyère Cycling Tour biztosította. A teljes távon távon volt időmérés, nem csak az emelkedőkön, így nagy hangsúly volt a jó lejtmeneteken is. A gyors lejtmenetnek állítólag egyetlen titka van: nem szabad fékezni. Abban a pillanatban amikor mindenki engem előzött, a kilométerórám pedig 57-et mutatott, arra gondoltam, hogy talán lehet még valami más is...

Cervélo

A régi országútimat nyugdíjaztam és vettem egy új, fiatal, életerős, masszív bringát.Persze imádtam a régi Specialized-ot: az együtt eltöltött két év alatt sokat sokfelé gurultunk. De méretben egy hajszálnyit kicsit volt, ha a nyeregből kiállva tekertem éreztem, ahogy kissé meghajlik az egész váz és sajnos nem lehet/nem éri meg hozzá új alkatrészeket venni.

Sokat nézegettem használt, pár éves bringákat, de nem igazán találtam megfelelőt. Végül a fent látható 2010-es Cervélo R3 mellett döntöttem. Bármennyire is a szívemhez nőtt az öreg Specialized, a két bicaj közti különbség ég és föld.

Tour de Pays de Vaud - #3 Mézières

A TPV eheti állomása Mézières volt. Kis csapatunkhoz Jeoren is csatlakozott és felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival a versenyre. Mézières nincs messze Lausanne-tól (kb 10 km), azonban este hat körül Lausanne belvárosában nagyon nagy a forgalom. Ehhez ma még hozzájött némi útépítés, elterelés és végül 5 perccel a rajt előtt sikerült megérkezünk a helyszínre.

Gyors öltözés a parkolóban, aztán bemelegítésként kocogás a rajthoz és szinte megállás nélkül tovább a kb. 8 km-es erdei távon. Rengetegen voltak és a szűk erdei utakon szabályos sor alakult ki, előzni alig lehetett, így nem nagyon tudtam a saját tempómat futni, de edzésnek és a félmaratonra való felkészüléshez egynek elment.