Comptoir Suisse

Ma ellátogattam a Comptoir Suisse-re. Azt hittem, hogy egy olyan kiállítás lesz, ahol mindenféle svájci terméket mutatnak be, illetve lehet megvenni. Belépésem után nem sokkal a SONY standjába futottam bele, amely tulajdonképpen egy plazmatévékkel kitapétázott/kicsempézett terem volt. Az eredeti elképzelésemet ekkor kicsit módosítani kellett, azonban mindez a lényegen nem változtat: a különböző műszaki cikkektől kezdve a bútorokon, konyhai felszereléseken át a biogyümölcsökig illetve a svájci sajtokig mindenféle termék és szolgáltatás mutatkozott be.

A plazmatévéknél nem időztem sokat, sétám közben a legkülönfélébb helyekre jutottam. Volt ahol arról érdeklődtek, hogy szándékozom-e mostanában új konyhát berendezni, volt ahol masszírozó ágyakat és különféle fogyasztókészülékeket lehetett kipróbálni. Hölgyeknek sok helyen kínáltak mindenféle kenceficét és teszt-sminkelést. Találtam olyan pultot ahol mágneses ékszereket lehetett vásárolni. Itt a plakátok azt hirdették, hogy:

"Magnetism is energy"

Nem értek az ékszerekhez és a mágnesség elméletére is csak halványan emlékszem; de azt biztosan tudom, hogy a mágnesség nem energia. El is gondolkodtam rajta, hogy milyen hasznos lehet egy olyan divatos karkötő, ami megakadályozza, hogy a földre ejtsek egy gombostűt vagy gemkapcsot. Így utólag már bánom, hogy nem érdeklődtem egyéb felhasználási területek felől.

A háztartással foglalkozó rész hangulata kissé tévésopos volt. Volt aki konyhai reszelőt, más serpenyőket, megint más pedig fokhagymapréselőt reklámozott. Meg kell hagyni, nem csinálták rosszul. Ezeket a standokat rendszerint érdeklődő háziasszonyok figyelték. Ezeken a helyeken nagyon kedvesnek tűntek az eladók, mert nemcsak olcsóbban adták termékeiket, mint versenytársaik (persze a minőségi különbség ellenére), hanem még rengeteg más dolgot ingyen is kapott a vásárló a fantasztikus termékhez.

A legjobb hely a svájci vasutak (CFF) hatalmas standja volt: itt bemutatták a legújabb típusú szerelvényeik modelljét és a vonatokat irányító rendszert. Játszottam kirakóval és építettem terepasztalon modellvasutat is. A CFF standja egy jól működő, modern cég látszatát keltette, aminek az a célja, hogy emberek a vonataikon utazzanak.

A CFF standjától nem messze volt a lausanne-i közlekedési vállalat (TL) birtoka. Itt megtudtam, hogy minden lausanne-i buszban van GPS és a központból folyamatosan követik a mozgásukat. A városban sok helyről folyamatosan érkezik jelentés a központba a forgalmi helyzetről, balesetekről stb. Ez is nagyon tetszett.

Mielőtt eltávoztam még megnéztem az aznapi röfi-futamot. Adott A-malac, B-malac, C-malac, D-malac és E-malac valamint egy homokos versenypálya. 5 frankért lehet fogadni, hogy a malacok milyen sorrendben érnek célba. Aki eltalálja az nyer. A malacokat látszólag nagyon könnyű volt rávenni, hogy élet-halál harcot vívjanak az elsőségért (ezt egy vödörben lévő száraz, igen finom malac-eledel rázogatásával érték el). Én nem fogadtam. Tudtam, hogy nincs esélyem: elvégre az 5 betűnek már végtelen sok kombinációja van...