Ma is voltam lakásnézőben. Természetsen megint bicajjal. Mióta itt vagyok nem ültem tömegközlekedési eszközön (leszámítva a kettes metró kipróbálását). Ez persze annak köszönhető, hogy két hete nem esett egy csepp eső sem, illetve minden nap több órát süt a nap. Egy szóval jó idő van, lehet tekerni.
A város meglehetősen dimbes-dombos. Az utóbbi évben biztos nem mentem ennyit emelkedőn, mint az elmúlt napokban. Satnya szervezetem nincs is hozzászokva a mindennapos pedálozáshoz, ezért egyre fáradtabbak a lábaim. Ma elkövettem az egyetlen bűnt amit lehet: egy emelkedőn szenvedve arra gondoltam, hogy leszállok és feltolom a bicajt. Szerencsére nem engedtem a sötét oldal csábításának és felértem. Kicsit kifújtam magam a vízszintes terepen és megtaláltam a lakást ahova mentem.
Az utakon a kerékpáros az autósokkal egyenrangú közlekedőnek számít. A legtöbb helyen van kerékpársáv. Ahol éppen nincs, ott is szépen lehet haladni az út szélén, mert van széle az útnak: sima és egyenes. Az emelkedőket leszámítva a város elég jól bejárható kerékpárral. Eddig 20-25 percen belül mindenhova eljutottam. Tervezem, hogy amint lesz lakásom veszek egy saját bringát. Először valami egyszerűbb roncsfélét: egyetemre járni és a városban tekerni. Később pedig - a hegyekbe - valami jófajtát...
3 megjegyzés:
hajrá Dave!! Sose szállj le emelkedőn!!Bármilyen meredek is.
Itt a gyalogosok és a biciklisek eggyel lejjebb vannak a társadalmi ranglétrán.
A biciklit azért lehet, hogy kipróbálom egyszer.
Ha másban nem is, de ebben utolértük Ámérikát :) Mármint a biciklisek társadalmi megbecsülésében
Megjegyzés küldése