Őszintén mondom, már vártam mikor jön el ez a pillanat. Ma reggel, amikor a hétvégi kilométerektől nehéz lábaimmal próbáltam begurulni az egyetemre jóízűen elfogyasztottam egy rovart. Nem volt időm rendesen megrágni sem, egyenesen a nyelőcsövemben lelte halálát a szerencsétlen. Egy légynél kisebb volt ugyan, de határozottan nem szúnyog ízű. A pórul járt kis élőlény testének építőköveit forró Earl Gray-jel kevert gyomorsav marta szét.
1 megjegyzés:
:)
Megjegyzés küldése