Minden modern berendezést és az Óvilágot magam mögött hagyva valahol félúton két kontinens között, tízezer méter magasan, egy Boeing 747-400-as gép 48C ülésén ülve eme kézzel írt, hoszú mondattal kezdődik az Aventures à Lausanne nagysikerű (bár mostanában elhanyagolt) blog különkiadása.
Innen, ahol ülök, csodás kilátás nyílik a bal külső (talán 3-as számú) hajtóműre. Csendben, békésen függ a szárnyon, erőlködésnek a legkisebb jele sem látszik rajta. Nyugodtan, szorgalmasan tolja előre gépünket az amerikai kontinens felé.
Míg odakinn látszólag eseménytelen minden, a repülőgép belsejében nagy a nyüzsgés. A mellettem ülő gyerekseregnek az eddig eltelt öt órából mintegy tíz percre volt szüksége ahhoz, hogy az üléseik környékén mindent felforgasson. Most épp megjelent egy felnőtt kísérőjük és átmenetileg rendet tett köztük.
Kicsit idegesítőek: de nem ám azért, mert az egyikük egy yoyo-t nem rendeltetésszerűen használva, a feje felett pörgetve szaladgál az üléseken és közöttük, hanem azért mert mindegyikük nagyon finomnak tetsző fagyit eszik. Honnan van a fagyi? - bosszankodik mellettem Matyi. Mi is fagyit akarunk! Most azonnal!
A legboldogabb most Geri: az eseményekről tudomást sem véve szundít az ablakon beáradó napfényben.
A legboldogabb most Geri: az eseményekről tudomást sem véve szundít az ablakon beáradó napfényben.
2 megjegyzés:
huuu benne vagyok a blogbejegyzésben benne vagyoka blogbejegyzésben huhuuu :) Puszilok mindenkit! MATYI
Dév, a bal külső az az egyes számú cső (számozás a jobb külső négyes számúig értelem szerűen), amúgy irigy vagyok, hogy repültél dzsámbóval! :)
d
Megjegyzés küldése