S. úrral fél kilenc tájban lépünk be Xu éttermébe. A vendéglátóipari egység hivatalos neve: Chez Xu. Kávézó és étterem. Első pillanatra egy közepesen füstös kocsmának tűnik és tulajdonképpen másodikra is. Állítólag azonban a konyhája kiváló és remekül főznek. Ezért vagyunk itt, hogy kipróbáljuk.
Szerencsére mi még találunk helyet, de már az utánunk érkezők a tapasztaltabb vendégektől azt a tanácsot kapják, hogy Xu-nál péntek este bizony előre kell helyet foglalni. Akkor is, ha még kilenc óra sincs.
Egy hosszú asztalnál ülünk le S. úrral, egymással szemben. Az asztal egyik végében háromfős olasz társaság rendel éppen. Közülük két nő és egy férfi. Mindhárman igen erősen füstölnek egész este. Az egyik nőnek furcsa, mély fekete gödörben ülő a szemei vannak. Ha egy szép arcot kéne rajzolni, akkor valószínűleg senki nem rajzolna ilyet, azonban az övét nézve mégse tudom azt mondani, hogy csúnya. A társalgást láthatóan a nők irányítják, a férfi leginkább hallgat, mosolyog és bagózik.
Hozzánk közelebb egy szintén olasz, fénykorát már jóval túlhaladt nőcsábász ül. Minden belépőnek köszön és a mellettem lévő fél helyecskét próbálja három-öt fős társaságoknak felkínálni, ami - lássuk be - kedves, de ugyanakkor rendkívül haszontalan. Az este folyamán persze végig diszkréten fűzi a túloldalunkon ülő nőket. Nem sok sikerrel.
A giggolo készségesen segít a menüben való tájékozódásban is. Végül ahhoz hasonló tésztát rendelünk, amit ő is evett és nem bánjuk meg. Tényleg remek a konyha. Az úriember szerint a Chez Xu a világ legjobb kínai étterme. S. úr erre azt veti fel, hogy ez a hely tényleg nem rossz, de a világon, például Kínában, valószínűleg vannak jobb kínai éttermek is. Természetesen a fickót holmi valószínűségek és távoli országok nem kényszeríthetik még arra sem, hogy korábbi állítását egy icurka picurkát felülvizsgája. Talán nem is baj. Higgyünk neki: lehet, hogy tényleg a világ legjobb éttermében vacsoráztunk.
Szerencsére mi még találunk helyet, de már az utánunk érkezők a tapasztaltabb vendégektől azt a tanácsot kapják, hogy Xu-nál péntek este bizony előre kell helyet foglalni. Akkor is, ha még kilenc óra sincs.
Egy hosszú asztalnál ülünk le S. úrral, egymással szemben. Az asztal egyik végében háromfős olasz társaság rendel éppen. Közülük két nő és egy férfi. Mindhárman igen erősen füstölnek egész este. Az egyik nőnek furcsa, mély fekete gödörben ülő a szemei vannak. Ha egy szép arcot kéne rajzolni, akkor valószínűleg senki nem rajzolna ilyet, azonban az övét nézve mégse tudom azt mondani, hogy csúnya. A társalgást láthatóan a nők irányítják, a férfi leginkább hallgat, mosolyog és bagózik.
Hozzánk közelebb egy szintén olasz, fénykorát már jóval túlhaladt nőcsábász ül. Minden belépőnek köszön és a mellettem lévő fél helyecskét próbálja három-öt fős társaságoknak felkínálni, ami - lássuk be - kedves, de ugyanakkor rendkívül haszontalan. Az este folyamán persze végig diszkréten fűzi a túloldalunkon ülő nőket. Nem sok sikerrel.
A giggolo készségesen segít a menüben való tájékozódásban is. Végül ahhoz hasonló tésztát rendelünk, amit ő is evett és nem bánjuk meg. Tényleg remek a konyha. Az úriember szerint a Chez Xu a világ legjobb kínai étterme. S. úr erre azt veti fel, hogy ez a hely tényleg nem rossz, de a világon, például Kínában, valószínűleg vannak jobb kínai éttermek is. Természetesen a fickót holmi valószínűségek és távoli országok nem kényszeríthetik még arra sem, hogy korábbi állítását egy icurka picurkát felülvizsgája. Talán nem is baj. Higgyünk neki: lehet, hogy tényleg a világ legjobb éttermében vacsoráztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése