Isle of Arran

Arran szigete meglehetősen távol van a kontinens azon részétől, amit mi Európa közepének gondolunk, azonban az odajutás elég kényelmes. Genfből Londonon át Glasgowba repültem, ahonnan vonattal jutottunk az ardrossani kikötőbe. Innen indul komp Brodickba, a sziget központjába. Brodickból a helyi buszjárattal utaztunk Kingscrossba, ahol a szállásunk volt.

Az utazás alatt sok említésre méltó nem történt, leginkább az előző napi buli utóhatásai miatt kómáztam a vonaton/repülőn/hajón/buszon. A repülőtereken persze Húsvét közeledte miatt óriási volt a forgalom: a forradalmi (nem működő) check-in automaták és a kígyózó sorok miatt kialakult elégedetlenségem azonban viszonylag hamar elült.

A következő kisebb sokk Glasgowban ért, ahol a repülőtér melletti buszmegállóhoz sietve (megint) majdnem elgázoltak. Valószínűleg pár hét kell, amíg az ember megszokja a baloldali közlekedést. Nekem ez alatt a pár nap alatt nem sikerült. Egyébként a glasgowi repülőtér kijáratánál hiányzik - az egyébként más nagyforgalmú helyeken megszokott - óriási NÉZZ JOBBRA! felirat. Adrienne mesélte, hogy az első napon, amikor Kanadából Angliába érkezett, ő ugyan látott ilyet a gyalogos átkelőre festve, de a túloldali szöveget, ami neki fejjel lefelé volt látható, olvasta el először... rajta is majdnem átment a busz.

A szigeten körülbelül ötezren laknak: ezek közül elég kevés a skót, a legtöbben (főleg idős angolok) az ország más részeiről költöztek ide a nyugodtabb élet reményében. A helyiek főleg állattartásból és turizmusból élnek, sokan dolgoznak a szigeten található parfümüzemben, a helyi busztársaságnál. Vannak akik a melegebb hónapokban jönnek ide a hétvégi házukba, ugyanakkor a sziget kedvelt célpontja a túrázóknak is.