Ma vettem egy ágyat. Szép nagy. Mindössze két utcányira kellett elmennem érte. Nagyjából egy háztömbre attól, ahonnan a mikrót vettem. J. Lopezhez kellett csengetnem. Sajnos egy férfi nyitott ajtót és kiderült, hogy Jorge-nak hívják. Kedvesen fogadott, majd rögtön felhívta a figyelmemet, hogy az ágyat a hirdetésben megjelentekkel ellentétben nem 2004-ben, hanem 2002-ben vette. Oda se neki. Az ágy nagyon jó állapotban van, kaptam hozzá ágyrácsot és matracot is.
T.B. kolléga segítségével (amiért hála és köszönet jár) néhány fordulóval átszállítottuk az ágy darabjait a lakásba. Az összeszerelés még útmutató nélkül is elég egyszerű volt. Egyetlen tanulságot fogalmaznék meg ezzel kapcsolatban: a méretben feltűnően eltérő és kevés számú csavar becsavarása előtt jól gondoljuk meg, hogy azok tényleg oda valók-e, ahova gondoljuk. Valószínűleg nem. Egyébként pedig nyilvánvalóan az utolsó darab helyreillesztétésénél jön rá az ember, hogy a maradék csavarokkal ennek az elemnek a rögzítése nem megoldható. Ilyekor intenzív kalapálás és a bútordarab teljes tönkretétele következik. Szerencsére kalapácsom nincs, ezért a már becsavarozott csavarok ki- és becsavarásával, valamint ezek átrendezésével elértem, hogy az ágy teljes valójában összeállt. Még rá is lehet feküdni, nem esik szét.
Mivel eddig semmilyen bútor nem volt a lakásban, nem volt nehéz olyan stílust, színt választani, ami megy a fehér falakhoz. Az ezentúl vásárolt bútoroknak illene passzolni ehhez az ágyhoz. Természetesen a bútorok számának növekedésével egyre nehezebb lesz a választás. Már előre félek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése